„Képzeljünk el egy-egy remekbe szabott Boccaccio-novellát egypercesekké alakítva, s máris Poggio Bracciolini szövegteremtő eljárásainak velejénél vagyunk. Poggio Bracciolini pajzán anekdotái, szenzációhajhász pletykái a mindenkori latin és olasz humor legelevenebb megnyilvánulásai.” Egy kis ízelítő…

Pavol Rankov, szlovák prózaíró magyarul most megjelent debütáló kötetéből közlünk részletet, amely „tulajdonképpen az abszurdig vitt helyzetek, stílus- és témavariációk tára.”

„Arra nem gondolsz, hogy Marcitól függetlenül, a tudomány haladása miatt, rövidesen beszélő, gondolkodó lények között élünk majd? Robotok, beszélő állatok, esetleg idegen bolygók lakói. A gondolkodás is lehet közösség teremtő tulajdonság." – részlet Csányi Vilmos legújabb regényéből.

Kádár János kertjében „kis lila virágok nyíltak a fű közt. Kádár János városban nőtt föl, nem ismerte a virágok fajtáit, de most valahogy nagyon szerette volna megtudni, mi ennek a virágnak a neve.” El is indul, hogy kiderítse… Részlet Csaplár Vilmos könyvéből.

Egy ínycsiklandó, majd egy valamivel pikánsabb részlet Trüffel Milán, az egész Oszták-Magyar Monarchiát bejáró kalandor-szélhámos életéből.

Rövid részlet Richard Dawkins tavaly ősszel újra kiadott Isteni téveszme című provokatív könyvéből, amelyben a vallásellenes szerző a valószínűtlenségen alapuló elven keresztül támad.

Részlet a nagy sikerű Europeana szerzőjének jellegzetesen közép-európai tapasztalatokon nyugvó memoárjából, amely az 1968-as reformkísérletek bukása utáni mozdulatlan és félelmetes, de egyben nevetséges diktatúra korára töredékes formában emlékezik vissza.

Részlet a szenvedélyes mérföldgyűjtő, leépítés-szakértő utazásaiból, akinek mindene elfér egy hátizsákban, aki örökké úton és folyton emberek között van. De az az Amerika, amelyet keresztül-kasul bejár, már nem Jack Kerouac világa.

Az alábbiakban a nemrég tragikus hirtelenséggel elhunyt Rády Krisztina utószavát közöljük, az általa fordított Persepolis kötetből. Visszatekintve szívszomorító vallomás, amelyben a műfordító és sokoldalú szervező önmagáról, közérzetéről és fekete-fehér pillanatairól is elárul sok mindent.

Olvassa el az első két fejezetet az iráni író regényéből, amelyet a kritikusok nemes egyszerűséggel csak úgy jellemeztek, hogy a „szenedzsáni Száz év magány”.