Egy anekdota szerint Mihail Bahtyin, a neves irodalomtudós, miután évekig dolgozott egy Goethe monográfián, a kéziratot egy ínséges időszakban az első laptól az utolsóig elhasználta cigaretta-papírnak. Mintha Bahtyin szelleme tovább dohányozna, és sorra „tüzelné el” a magyarra lefordított könyvek példányait, ugyanis nem sok lelhető fel közülük a könyvpiacon.

A magyarul már több mint húsz éve – 1988-ban – megjelent könyv úgy eltűnt, mintha nemhogy kilenc, de egy élete se lett volna. A századelőn született japán regény főhőse és elbeszélője egy névtelen macska, aki egész életében egy egeret sem fogott és ezért volt ideje arra, hogy megfigyelje az embereket, cselekedeteiken elgondolkozzon, és macskahumorával kifejezésre juttassa igencsak kritikus észrevételeit.

Michel Foucault Felügyelet és büntetés című könyvének magyar nyelvű példányai már jó ideje nincsenek szabadlábon. Az első és egyetlen, 1990-es kiadás kötetei a rácsok mögött, gondos olvasók felügyelete alatt raboskodnak. Egy-egy példánynak sikerül nagy néha kereket oldani, de a szökésben lévő könyveket nagyon gyorsan lekapcsolják a joggal türelmetlen olvasók és azzal büntetik, hogy hosszú időre az olvasás kalodájába csukják őket, ahonnan nincs egykönnyen menekvés.

A méltán híres ateista nagy port felkavart könyve a génekről, amelyek kellően önzőek ahhoz, hogy ki legyünk nekik szolgáltatva. Génjeink túlélőgépei vagyunk csupán, ahogy Dawkins gondolatainak is túlélőgépei Az önző gén című könyv példányai.

A regény elbeszélője tulajdonképpen rühelli elmondani, mennyi pénzébe, gondjába s idejébe került ez a vacak kis könyv. És ha tudná, hogy magyar nyelven egy fia hozzáférhető példány sincs belőle – minek is dolgozott akkor? Olyan ritka a könyv, mint Billy Pilgrim faja a Tralfamador bolygón. De az is lehet, hogy a könyvpéldányok egy vágóhíd pincéjében várják a jobb időket. Az olvasónak nincs más választása, ki kell esnie az időből; elaludnia és felébrednie 1973-ban, a könyvvel a kezében. Az ötös számú vágóhíd ekkor jelent meg először magyarul, az Áldja meg az isten, Mr. Rosewater című kisregénnyel egy kötetben, az Európa Zsebkönyvek sorozatban. Ha nem sikerülne a mutatvány, tovább kell élni 1980-ig (Olcsó Könyvtár kiadás), vagy találni egy másik időkaput. Végső esetben a kétezres évek többször is újranyomott kartonkötéses példányai menthetik meg az olvasót. Amelyek mostanra egytől egyig eltűntek a föld színéről. Így megy ez.

Kezdetben volt a könyv, voltak a lapok, volt az olvasás, volt az izgalom, a megérintettség, a felismerés, a fájdalom, a világ, aztán a könyvnek hűlt helye támadt, az olvasásból felejtés, az izgalomból közöny, a felismerésből tévedés, a fájdalomból érzéketlenség, a világból semmi lett. Kezdődhetne elölről az egész, ha volna megint könyv, ami saját lehet, olvasható, átélhető. De a jövő még csak múlt. Eddig négyszer kezdődött minden újra. Az 1988-as Magvető kiadós első kiadás korlátozott példányszáma tette szükségessé a második, 1993-as Pesti Szalon Kiadó által gondozott második kiadást. Egy évre rá, 1994-ben megjelent A chicagói magasvasút montrose-i állomásának leírása, amely Oravecz Imre egybegyűjtött verseit tartalmazta. A Jelenkor Kiadó 2003-ban ismét kezdetet teremtett, eleddig utoljára.

A csavar fordul egyet könyvpéldányai eltűnnek az olvasó szeme elől, éppúgy, ahogy a nevelőnő szeme elől Quint inas vagy Miss Jessel, a korábbi nevelőnő. Néha azonban ezek a szellemlények újra megjelennek a kivételezetteknek, akik valamilyen csodás képesség folytán megpillanthatják őket. Tekintve, hogy Henry James művének több magyar kiadása is létezik – amelyek közül legszebbek a Helikon Kiskönyvtár sorozatának bőrkötésben is létező példányai – ez nem is olyan reménytelen. Egészen addig, amíg a csavar fordul egyet, és újra szem elől nem veszítjük őket.

A könyv ott van, ahol a címe jelöli. Fogós kérdés, hogy létezik-e üres tér egyáltalán, de az biztos, hogy az antikváriumok és könyvesboltok polcain található egy vékonyka hézag, ahol Peter Brook könyvének kellene lennie, de nincsen. 1968-ban The Empty Space címmel jelent meg a világhírű rendező kötete, amely a színházesztétika egyik alapműve lett, az egyik legtöbbet idézett színház-definícióval. Magyarul még az 1970-es évek elején, a Modern könyvtár sorozatban adták ki – mint oly sok, azóta is keresett könyvet -, majd 1999-ben újra, a Mérleg sorozatban. Vagyis Brook művének volt jó tíz éve arra, hogy eltűnjön az olvasók szeme elől, és száműzze magát abba a térbe, amely nem biztos, hogy üres, de ahol biztosan nincsenek olvasók.

Graham Greene köteteivel Dunát lehetne rekeszteni, de Maurice Bendrix és Sarah Miles szerelmének története a nehezebben hozzáférhető művek közül való. Az olvasónak tanácsos magánnyomozót fogadnia, mint Bendrixnek, hogy szemmel tartsa az esetlegesen kóborló példányokat, és ha az első magyar kiadást találja meg, az legalább akkora csoda lesz, mint egy lebombázott lakóház roncsai alól élve kikerülni. Angolul 1951-ben jelent meg The end of the affair címmel. Magyarul a Magvető Kiadó adta ki a Világkönyvtár sorozatban, 1979-ben, majd a Magyar Könyvklub 2004-ben.

Az ember, aki az életét egy nő meghódítására tette fel – az olvasó is megteheti ugyanezt a könyvvel. Hogy így dönt, meg kell gazdagodnia, a felső tízezerbe kerülnie, fényűző estélyeket adnia, ismeretségeket kötnie, majd türelemmel várnia. Ha felbukkan az áhított könyv, nincs más dolga, mint megszervezni egy találkát, megszereznie magának, és aztán megpróbálni nem csalódni benne. A szóba jöhető magyar példányok a következők: az egyik az 1971-es Olcsó Könyvtáras kiadás, a másik az 1994-ben, a Forintos Remekművek sorozatban megjelent kötet.