A Kosztolányi-játék keretében, a 11. legszebb magyar szóra beérkezett válaszok alapján egy vers kezdett kibontakozni, amelyet alább közlünk…
A vers így kezdődik... Írta Kosztolányi láthatatlan keze, kortársak tollával. Vagy fordítva.
Halovány pázsit
Illanó ló
Kosztolányi Deziré
Vanódunk temegén.
A szavak sorrendje megegyezik a beérkezés sorrendjével. Magyarázatul szolgál, hogy Kemény György később küldte el a legszebb szót, igaz mindjárt kettőt. A szöveg központozásán és a tördelésen természetesen lehet vitatkozni. Lábjegyzetként megjegyezzük, hogy a „vanódik” igét beragoztuk.
Az az érzésünk, hogy Demény Péter válaszát követően (minimum) új versszak következik. Vagyis azzal a szóval, hogy „megkáposztástalaníthatatlanság”. Ezek után így folytatódik a szöveg:
Fülolaj, fülolaj,
Hócipő, gyalupad,
Kosztolányi.
A Kosztolányi-blogon is érkeztek – kommentek formájában – válaszok. A legszebb szavakat természetesen kötelesek vagyunk beilleszteni a versbe, amely így módosul:
Fény.
Fülolaj, fülolaj,
Hócipő, gyalupad.
Kosztolányi.
Halál.
Egyelőre itt tartunk.
Köszönet minden válaszért, szóért és verslábért!
Az alábbiaknak:
Kommentelők, akik nem biztos, hogy hozzájárulnának nevük említéséhez
Jelenleg nincsen hozzászólás! |