A Kosztolányi-játék keretében, a 11. legszebb magyar szóra beérkezett válaszok alapján egy vers kezdett kibontakozni, amelyet alább közlünk…

A vers így kezdődik... Írta Kosztolányi láthatatlan keze, kortársak tollával. Vagy fordítva.

Halovány pázsit

Illanó ló

Kosztolányi Deziré

Vanódunk temegén.

A szavak sorrendje megegyezik a beérkezés sorrendjével. Magyarázatul szolgál, hogy Kemény György később küldte el a legszebb szót, igaz mindjárt kettőt. A szöveg központozásán és a tördelésen természetesen lehet vitatkozni. Lábjegyzetként megjegyezzük, hogy a „vanódik” igét beragoztuk.

Az az érzésünk, hogy Demény Péter válaszát követően (minimum) új versszak következik. Vagyis azzal a szóval, hogy „megkáposztástalaníthatatlanság”. Ezek után így folytatódik a szöveg:

Fülolaj, fülolaj,

Hócipő, gyalupad,

Kosztolányi.

A Kosztolányi-blogon is érkeztek – kommentek formájában – válaszok. A legszebb szavakat természetesen kötelesek vagyunk beilleszteni a versbe, amely így módosul:

Fény.

Fülolaj, fülolaj,

Hócipő, gyalupad.

Kosztolányi.

Halál.

Egyelőre itt tartunk.

Köszönet minden válaszért, szóért és verslábért!

Az alábbiaknak:

Kommentelők, akik nem biztos, hogy hozzájárulnának nevük említéséhez

Méhes Károly

Kemény György

Esze Dóra

Kiss Judit Ánes

Károlyi Csaba

Petőcz András

Gerőcs Péter

Demény Péter

Szkárosi Endre

Kerékgyártó István

Szolcsányi Ákos

Egressy Zoltán