Szerző: Krupa Zsófi

Sáskalapka és Szőrmamuszka a két kíváncsi és csintalan manó-kislány felkerekedik, hogy unalmas otthoni környezetüket maguk mögött hagyva, felfedezzék a felnőttek világát. A finn Nopola-testvérek Sáskalapka és Szőrmamuszka világgá megy című meséje gyereknek, felnőttnek egyaránt szórakoztató és tanulságos történet.

Ez idáig a finn gyermekirodalom nem tartozott a magyarra gyakran fordítottak sorába. Egyáltalában véve, kevés finn könyvet vagy műalkotást hozhatunk fel példaként, mely ismertté vált volna a magyar köztudatban (egyetlen régóta tartó kivétel természetesen Elias Lönnrot Kalevalája). Ezt a hiányt látszik némileg pótolni a Cerkabella Könyvkiadó jóvoltából Sinikka és Tiina Nopola könyve, akik Finnországban a legnépszerűbb szerzők közé tartoznak. Hőseik, bár a mesék és gyerekproblémák világából érkeznek, egy aktuális felnőttvilág kérdéseire felelnek a maguk naiv, érzékeny és őszinte módján.

Mert mit tehet két felfedező kedvű kisember, akiknek a szülők nem szentelnek elég figyelmet otthon, mivel azok saját világukba merülnek? Sáskalapka és Szőrmamuszka nyakába veszi a világot azzal az elhatározással, hogy végre tévét nézhessenek, ínyencségeket kóstolhassanak meg, és kipróbálják a kávét, no meg a sört. Az elfoglalt szülőket és józan szabályaikat felejtve elindulnak hát, első stációként az utcájuk végén lakó, hóbortos vénkisasszonyok házába. Alibullenék szívesen fogadják a kis szökevényeket, és bevezetik őket saját, kissé poros világukba: letűnt ifjúságuk ereklyéit mutogatják meg a kislányoknak, akik miután jól belakmároznak süteményekből, továbbállnak. Hogyan lehet azonban a saját mikrokörnyezetüknél távolabbra eljutni két gyereknek, akiknél nincs pénz? Természetesen stoppolással, már ha persze egyáltalán komolyan veszi őket valaki. Így találkozik össze Sáskalapka és Szőrmamuszka egy bútorokat szállító kocsi platóján egy családdal és tehetséges, kefehajú művészfiúkkal, Elvis Starával, aki nem véletlenül névrokona a rock and roll halhatatlan királyának... Elvis, a könyv egyik legeredetibb figurája, önjelölt énekesként gyakran ragadja magához az állólámpát mint mikrofont, és sajátos előadásmódban szórakoztatja környezetét a rock válogatott slágereivel. Ő segíti ki a lányokat a kátyúból, amikor azokat majdnem elviszi a két ügyefogyott rendőr, Áspis és Bendőnen.

Idővel megéhezik és megszomjazik a két csavargó, betérnek hát a gyerekeknek kitalált „bárba", egy helyi cukrászdába, ahol nagy meglepetésükre nem kapnak se sört, se jó kávét, kárpótlásképpen viszont fagylalt és tejszínes sütemény várja őket az asztalon. Azt pedig, hogy miként végződik két megfáradt és honvágyat érző gyermek napja, könnyen kitalálható, még ha a hazajutás kissé el is tér a szokásostól.

Bár Nopoláék történetükben felvonultatják a mesei narratíva jól megszokott elemeit és figuráit (felbukkanak a szereplők segítői és hátráltatói, helyzetek, melyek a hősöket a tervezett úttól eltérítik), az általuk felépített fantáziavilág erősen táplálkozik a minket körülvevő, modern világ tipikus szituációiból és ismert témáiból is. Szinte minden mellékszereplő ismerős valahonnan, groteszk és skiccszerűen felvázolt alakjaik korunk hétköznapi hőseivel rokonok: Alibullen kisasszonyék mintha csak a ma oly divatos szingliséget személyesítenék meg humoros formában, Elvis a sztárok végletességét villantja fel, míg Áspis és Bendőnen mint Stan és Pan börleszkfigurái bukkanak fel a történet egyes pontjain. És mi volna aktuálisabb téma annál, hogy két szülőnek nincs ideje eleget foglalkozni két életrevaló csemetéjével? A kérdésfelvetés, mely elsősorban a felnőtt olvasók számára lehet elgondolkodtató, ugyancsak ott lapul a mese mélyén, még akkor is, ha itt Sáskalapka és Szőrmamuszka kalandjai állnak az előtérben. Két külsejében és céljaikban hasonló, de személyiségükben határozottan különböző aprócska leányzó, akik nem tudják, merre tartanak, csak azt, hogy az izgalmas életért tenni kell, és nem otthon ülni.

Tiina és Sinikka Nopola, a hazájukban rendkívül sikeres testvér-írópár egész könyvsorozatot szentelt Sáskalapka és Szőrmamuszka (vagy más fordításban: Szalmakalap és Posztópapucs) történeteinek. Ennek most első részét veheti kezébe a magyar olvasó Markus Majaluoma illusztrációival, akinek képi világa a szereplőknek hol abszurd, hol parodisztikus alakjait emeli ki. Ha pedig valaki az északi rokonainkkal való kapcsolatot keresné a mesékben, annak legyen elég annyi, hogy Sinikka Nopola egykori férje Baász Imre, az az erdélyi grafikusművész volt, aki az 1972-es Nagy Kálmán által fordított Kalevalát illusztrálta.

 (Részlet a könyvből.)